A vámpír

1489 November 12.
Valahol Erdély déli határánál 

Végre megérkeztem. Havasföldről indultam el, pontosabban menekültem. Vlad Tepes nem bocsát meg a törvényszegőknek és nem igazán szeretném én is karón végezni mint az a pár szerencsétlen. Még most is hallom Victor szavait: - Halandó nem tudhat a titkainkról! Ne fordíts hátat Atyád törvényeinek! - Most mit mondjak? Nem hallgattam rá. Csak mentem a saját fejem után, mint mindig. 
        Na meg az a rohadt vadász is a farkasaival. Anastasia. Minek kellett beleavatkoznia? Idejön messzi földről és a több száz vámpír közül pont engem akar eltenni láb alól. Az „újszülöttet”. Mit képzel ez magáról? Rám uszította azt a bűzlő szájú fehér farkast. Menekülés közben pont át akartam ugrani a Nagy- folyó fölött, mikor ez a büdös korcs oldalról rám ugrott, elkapta a kezem és visszarántott a vízbe. Alig bírtam lerázni magamról, pedig volt már dolgom hasonló bestiával és könnyedén végeztem vele, de ez valami más volt. Éreztem ahogy a tűhegyes tépőfogai mélyen a karomba hatolnak. Nagy nehezen leráztam magamról és eltűntem a jeges folyó vizében, de a seb még mindig nem gyógyult be és piszkosul fáj. Holnap átkelek a határon és az első faluban keresek egy boszorkát, hátha tud valami gyógymódot a farkasharapásra.